A hírek, események listája

Keresés szabadkőműves lapokban

2013. június 6., csütörtök

Joannovics György nagymester mellszobrával bővült a Nemzeti Múzeum Szabadkőműves Gyűjteménye

Joannovics György nagymester mellszobrával bővült a Nemzetu Múzeum szabadkőműves gyűjteménye


Pályázati  azonosító: 3509/1085 
Szakmai kapcsolattartó:  Ihász István 

Szakmai beszámoló 

A Magyar  Nemzeti Múzeum
  Joannovits János [sic! lásd később helyesen] mellszobra  - Istók  János alkotására, valamint történeti és fotótörténeti  fényképek 3 csoportjának megvásárlására  
megpályázott és  elnyert  összeg felhasználásáról 


A  megítélt  pályázati  összegből  a  Magyar  Nemzeti  Múzeum  Történeti  Tára  számára  az  Ecclesia  Könyv - és  Kegytárgybolt  (Budapest,  Városház  u.  1.)  kínálatából  kölcsönösen  kialkudott  1.600.000. - azaz egymillió - hatszázezer Ft vételáron Joannovics György (1821 - 1909; politikus, nyelvész, újságíró, az MTA levelező, majd tiszteleti tagja, szabadkőműves  nagymester) nagyméretű mellszobrát, Istók János műalkotását, készült 1912 - ben.

A műtárgy unikális darab, így maga nemében páratlan értéket képvisel, hiánypótló, a Magyar  Nemzeti  Múzeum  Szabadkőműves  Gyűjteményében  helyeztük  el  a  Szkm.  2013.1 .  leltári  számon.

Tárgyleírás : 

Középkorú  – bajuszt,  szakállt  viselő  – férfi  balra  néző  mellszobra,  nyakbavetőn  függő  jelvénnyel.
Eredeti állapotban, kissé kopott, szennyezett, egy helyen karcolás, egyébként ép.
Anyaga: fehér márvány, faragott
Oldalt jól olvasható Istók J. 1912 jelzéssel
Magassága: 90 cm
Szélesség: 82 cm
Mélysége: 50 cm
Hozzátartozó posztamens magassága: 90 cm

Történet: 
Az  ábrázolt  személy  Joannovics  György  (1821 - 1909)  politikus,  nyelvész,  újságíró.  A  Kisfaludy Társaság alapító tagja. 1867 - ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező,  1871 - ben tiszteletbeli tagjává választották, 1883 és 1895 között a nyelvtudományi bizottság elnöke.  Temesvárott, Pesten, majd Pozsonyban végezte tanulmányait, 1842 - ben ügyvédi oklevelet  szerzett,  ugyanebben  az évben  csatlakozott  a  reformellenzékhez,  s  tevékenyen  részt  vett  Temes és Krassó vármegyék, valamint Temesvár közéletében. Az 1847 - 1848. évi pozsonyi  országgyűlésen Temesvár követe. 1849 - ben Krassó vármegye másodalispánja, e tisztségét  viselve is támogatta a magyar függetlenségi törekvéseket, emiatt a világosi fegyverletételt  követően  elmenekült  az  országból.  Egy  éven  át  Törökországban  élt  emigrációban,  de  visszatért,  s  részt  vett  1851 - 1852 - ben  a  Makk  József  vezette  Habsburg - ellenes  szervezkedésben, amiért  is Aradon perbe fogták, s 12 év börtönbüntetésre ítélték. 1854 és  1857 között Pesten, Bécsújhelyen, majd Olmützben raboskodott. Az általános amnesztiának  köszönhetően 1857 - ben szabadult. Az 1860 - as évek közepéig távol tartotta magát a közvetlen  politizálástól, nyelvészeti kutatásokkal, újságírással foglalkozott (Magyarország, Ország, Pesti  Napló).  Ezt  követően  újra  bekapcsolódott  a  politikai  küzdelmekbe.  1865 - 1881  között  a  románbogsáni  választókerület  országgyűlési  képviselője.  A  Deák - párt,  majd  1875 - től  a  Szabadelvű  Párt  tagja  lett,  majd  pártonkívüli,  1878 - tól  pedig  az  Egyesült  Ellenzékhez  csatlakozott.  1865 - től 1867 - ig a képviselőház jegyzője. 1867 - től 1871 - ig az Eötvös József  vezette vallás - és köz oktatásügyi minisztérium államtitkára volt. 1881 - ben  visszavonult  a  politikától.

Joannovics  Györgyöt  a  művész  ún.  tiszti  jelvénnyel  (hímzett  selyemszalagot  imitáló  nyakbavetőn  függő  derékszöggel)  ábrázolja,  azaz  mint  szabadkőműves  nagymestert.  Magyarországon a 18. századi kezdetek, majd betiltás után a kiegyezést követő kedvező  társadalmi  légkörben  gomba  módra  szaporodva  alakultak  szabadkőműves  páholyok  – szertartásrendjük szerint jánosrendű és skót rítusú páholyok egyaránt. Mindenekelőtt Türr  István, Klapka György, Horváth Mihály nevéhez fűződik az első skót rítusú páholy, a „Corvin  Mátyás”  páholy  megalapítása.  Az  általuk  még  szervezett  további  páholyok  1871 - ben  Magyarország Nagy Oriense néven nagypáholyt alapítottak, melynek nagymesterévé az akkor  államtitkári  posztot  betöltő  Joannovics  Györgyöt  választották.  Példaértékű,  hogy  Magyarországon a szabadkőművesség két irányzata, így 2 nagypáholya is 1886 - ban egyesült,  Magyaroszági  Symbolikus  Nagypáholy  néven,  melynek  Joannovics  György  tiszteletbeli  nagymestere lett.  1894 - től a szabadkőművesek által alapított és támogatott tudomány - és  ismeretterjesztő Szabad Líceum Egyesület elnöke.

Köztiszteletben álló személyiségét 1909 - ben bekövetkezett halála után is megbecsülés övezte.  1912 - re készült el a jelen vétel tárgyát képező márványszobor, Istók János alkotása. Istók János (1873 - 1972) művészeti tanulmányait a hosszúfalusi fafaragó iskolában kezdte,  majd a müncheni akadémián folytatta (1892), végül Stróbl Alajos növendékeként fejezte be  Budapesten, a szobrászati mesteriskolában. 1902 - ben  megbízást  kapott  Széchényi  Ferenc,  az  első  magyar  közgyűjtemény  alapítója  szobrának  elkészítésére,  a  szobor  ma  is  a  Magyar  Nemzeti  Múzeum  kertjét  díszíti.  E  megbízást számos további megrendelés követte. Istók a két világháború közötti időszak egyik  legtöbbet foglalkoztatott magyar köztéri szobrásza volt. Emellett domborművek, síremlékek,  kisplasztikák és mellszobrok fémjelzik hosszú pályafutását. Ezen műalkotások sorába illeszkedik a Joannovics Györgyöt ábrázoló szobor, amely azonban az összetéveszthetetlen jelvény ábrázolása révén unikális darab, a maga nemében páratlan  értéket képvisel, hiánypótló, a Magyar Nemzeti Múzeum Szabadkőműves Gyűjteményében,  mint e témában országos gyűjteményben, a helye. A  kifizetett vételár reális.


Aczél Eszter
történész - főmuzeológus
MNM Történeti Tár




Forrás: http://hnm.hu/sites/default/files/2013_nka_mutargyvasarlas_torteneti_es_fototar_szakmai_beszamoko.pdf


Népszerű hírek

Blogarchívum